2013. január 27., vasárnap

11. Titkolózás



A problémák titokban tartása olyan diszfunkcionális családok jellemzője, amelyekben alkoholizmus vagy valamilyen abúzus folyik.
Vannak vallásos közösségek, ahol fellelhető ez a „ne beszélj”-szabály. Az oka, amiért nem beszélnek még egymás közt sem a problémákról, az show, a „minden rendben van”-látszat, nagyon imidzs-tudatosak. Ezek az emberek képtelenek felérni a saját standardjaikat, így hát el kell rejteniük azt, ami a valóság. Néhányan közülük úgy gondolják, hogy így kell megvédeniük Isten jó nevét, vagy hogy nem lehetnek ők azok, akik esetleg rossz fényt vetnének kívülállók előtt a közösségre.  Az, ahogyan a dolgok kinéznek, vagy amit mások gondolnak sokkal fontosabb lesz, mint az, ami a valóság. Isten közönségszolgálati ügynökeiként akarnak tevékenykedni.
Egy másik oka a titkolózásoknak, hogy a vezetőség leértékelően ítéli meg a híveket. Lelkészi összeesküvéseket szülhet, amint azt mondogatják egymást közt: „Az emberek nem elég érettek ahhoz, hogy megérteni és kezelni tudják az igazságot.” És ilyen titkolózás lehet a tagok közt is. Mivel nem tartják helyesnek kibeszélni a problémákat, zárt ajtók mögött szövögetik az összeesküvéseket és pletykák keletkeznek. Ha nyilvánosan nem lehet megbeszélni, akkor terjedni fog az illegális beszéd, egyik embertől a másikig. Az intimitás érzését adja, amint a feszültséget oldja, de igazából megöli azt, ahogyan az őszinteséget is. Gyakran előfordul az is, hogy ha valakinek valamilyen konfliktusa, panasza támad egy másik tagra, nem azzal az illetővel beszéli meg, hanem egyenesen a lelkészhez megy. Néha nagy barátságok, sőt családtagok vannak még jobban összezördítve, vagy éppen szétszakítva félretájékoztatás és pletyka miatt.
A kifejezés szabadságával, az egyenes beszéddel és az őszinte kérdésekkel szembeni intolerancia egy abuzív rendszer védjegye.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése